Álomutazás
A szeretet ereje!
Mindig fontos volt számomra, hogy ismerőseimmel, barátaimmal, logikusan, pontosan, meg tudjunk beszélni minden témát. A témaválasztások teljesen spontán, az életből adódtak és adódnak. Voltak azonban helyzetek, életbevágó, egészséget meghatározó esetek, mikor megállt a tudomány. Nemcsak az enyém, mindenkié.
Utóbb is így jártam, mikor egyik ismerős panaszkodott gyermeke betegségéről : vastagbélgyulladás!
Próbáltam rávenni, hogy hozza el hozzám, van a bajra gyógymód amit ismerek. Máig sem jöttek, még mindig beteg, kínlódik. Először töprengtem, hogy miért nem tudnak elfogadni, mikor más esetben rendeződtek találkozásunk, beszélgetésünk után.
Megdöbbentő az elmélkedésem eredménytelensége után kapott, sorsszerű, egyszerű magyarázat. Nem is mertem hinni, hogy Isten megmutatta az emberi buktatók lényegét nekem, ki vagyok én? Mivel érdemelhettem ezt ki?
Igen, Újra az egyszerű, tiszta magyarázat és mindenkié:
- Mi buta halandók, mindig elvonatkoztatunk mindent, „az isteni gondviselést, a sorsot is” a valóságtól. Persze, hiszen korlátoltságunk lehetetlenné teszi, hogy egyszerűen, helyén kezeljük a dolgokat.
Hányan, hány ezerszer elmondták már, hogy minden baj, betegség, probléma, a pszichéből indul ki.
Rendszeresen hallom a hangzatos, nagyképűen elmondott igazságot:
- minden a fejben dől el.
Képzeljétek, mindez mélységesen igaz!
Mondd, miért nem működik a sok, ezeket hangoztató, sokszor bizonyítottan okos embernél?
Nem tudod a választ?
Elmondom hát, de légy egy kis türelemmel, igénylem a bizonyítékot is. Hozzám fordult egy gyermek, igen sok betegséggel. Borzasztó bajban voltam, mikor fölfogtam, hogy szeretethiánya van. Miért voltam bajban? Mert egy családban élő embernek, hogyan adsz érzést, hogy ne sértsd a család többi tagját? Ne legyenek sem féltékenyek, sem ellenségesek a családtag változásai, megváltozott reakciói miatt.
Persze a megoldás mindig egyszerű és kézenfekvő, csak mi halandók túlvariáljuk.
Egyszerűen közöltem, hogy szeretnivaló aranyos emberke, aki megmelegítette vénséges szívemet! Az apa megkérdezte, hogy én vagyok a cukros bácsi? Igen, ha kell, szemrebbenés nélkül átlépem az ilyen reakciót, mert természetes! Az sem gond hogy a „gyermek” 20 – - 25 éves. Képzeld el, hosszú évekig nem találod az utat, közös gondolatokat, saját gyermekedhez és akkor jön egy idegen, percek alatt sikerrel.
Furcsán hangozhat, de ez így természetes! „Saját hazájában senki sem lehet próféta”.
Gondold el, hány összeütközésen, hány kiábránduláson, hány végigszenvedett napon, héten, hónapon, vagytok túl. Más a világotok, vágyaitok, másképp képzelitek el az élethelyzetek megoldását! A szülő mikor hullafáradtan a napi robot után, kifogy a szavakból, mit tud csinálni reflexszerűen? „Parancsol”! Mit tesz a gyermek? „Haragszik”
Nézzük csak, mi a parancs? Erőszak!
Mi a harag? Gyűlölet!
Ilyen előzmények után, hol találja meg a feltétlen „hitet” akár apja, akár sorsa iránt.
Ezek után, hol, milyen mélységben találod a szeretet csírácskáját, amit fölnevelhetsz, fává táplálhatsz?
Mi marad hát? Én a „cukros bácsi”. Persze, egy apának akár 50 évesen is, féltett gyermeke, a lánya, ez természetes.
Nekem pedig mi a dolgom? Egyszerű, szeretni a gyermekeket, akkor is, ha akár hány évesek! Nekik is van apjuk, anyjuk, mindegy, hogy foghatják-e a kezüket!
Mi a szeretet lényege ilyen esetekben? A hitelesség, a józanság és a szigorú tárgyilagosság. Csak így lehet az emberekkel megértetni, hogy ők milyen értékesek, szeretetre méltók és ők is képesek szeretni. A mondat elég hosszú, a megvalósítás egyszerűbb, mert a „hit sugároz”!
Én hiszek benned és mindenkiben, aki ember!
Kérdezed, hogy akkor miért nem adok hitet az egész országnak?
Egyszerű a válasz! Minden emberi agy egy szélessávú vevőkészülék, de csak azokat a hullámsávokat használja, amelyiket akarja, amelyiket nyitva tartja.
Az emberek nagy része, sajnos nem ura saját akaratának, gondolatainak, így életének, sorsának sem! A használati utasítást pedig nem elég leírni, be kell tudni fogadni, fölérni ésszel és érzésszintre vinni.
Ebből következik, hogy még azok sem biztos, hogy képesek használni az én, vagy mások tudását, akik személyesen találkozhatnak velünk. Amit mi, emberek csinálunk, az mindig véges, szűkek határaink. A leírtakból következik, hogy minden boldog, örömteli ember látványa, megszólalása, oly nagy öröm számomra.
Ne tévedj, én nem annak örülök, ha segítségemmel történik, hanem minden emberi boldogságnak örülök. Az lenne a jó, ha minden ember boldog lehetne.
Látod milyen, önzetlen vagyok? Semmilyen, ha mindenki boldog, az enyémet sem zavarja senki. Gyűlölködő, buta emberek között, pedig biztos lehetsz benne, hogy beléd rondítanak. Nem kell nagy ész mindezt belátni, nem ártana a fejeket megfelelően használni!
Szerencsére állandóan tapasztalom a szeretet erejét, kapom a boldogságtól áradó telefonokat, a hitet, akaratot, tápláló érzéseket.
Éljetek ezzel Ti is, legyetek ilyen boldogok, sugározzátok magatok köré a jó érzést.
2010-05-02
Körömvirág
